Tudom, nem tartozik az élet legnagyobb problémái közé, hogy az ember hányast kap egy vizsgájára. Ennek ellenére ez egy mindmáig tanulságos és bátorító történet számomra, Isten hatalmáról és hosszútűréséről tanúskodik.
Mielőtt jelentkeztem volna a Műegyetemre, azt mondták nekem, négy dolgot fogok tanulni: matekot, matekot, matekot meg hálózatokat. Akkoriban ez csupán vicces kijelentésnek hangzott, viszont tanulmányaim megkezdését követően igazán találónak tűnt. Csak az első félévben volt hivatalosan matematikánk, utána pedig a többi szaktárgyban is matematikai elméleteket és kifejezéseket tanultunk, illetve alkalmaztunk. Ez az első féléves matematika két részből állt: lineáris algebrából és analízisből. A tantárgy 6 kredites volt, ami 4x45 perc elméletet és 2x45 perc gyakorlatot jelentett. Természetesen minden elméleti órán új anyagot vettünk, a gyakorlati foglalkozásokon pedig bizonyítások és példák segítségével megpróbáltuk bizonyítani, belátni az elméleti órán elhangzottakat. A tárgy vizsgafeltételéhez két sikeres zárthelyi tesztet kellett írni, melyekből legalább az egyiknek egyből sikerülnie kellett. Az összevont vizsga mindkét tananyagrészből 2x1,5 órás volt. A matekfüzetemre a Példabeszédek 3:5-öt írtam rá: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.”
Mielőtt jelentkeztem volna a Műegyetemre, azt mondták nekem, négy dolgot fogok tanulni: matekot, matekot, matekot meg hálózatokat. Akkoriban ez csupán vicces kijelentésnek hangzott, viszont tanulmányaim megkezdését követően igazán találónak tűnt. Csak az első félévben volt hivatalosan matematikánk, utána pedig a többi szaktárgyban is matematikai elméleteket és kifejezéseket tanultunk, illetve alkalmaztunk. Ez az első féléves matematika két részből állt: lineáris algebrából és analízisből. A tantárgy 6 kredites volt, ami 4x45 perc elméletet és 2x45 perc gyakorlatot jelentett. Természetesen minden elméleti órán új anyagot vettünk, a gyakorlati foglalkozásokon pedig bizonyítások és példák segítségével megpróbáltuk bizonyítani, belátni az elméleti órán elhangzottakat. A tárgy vizsgafeltételéhez két sikeres zárthelyi tesztet kellett írni, melyekből legalább az egyiknek egyből sikerülnie kellett. Az összevont vizsga mindkét tananyagrészből 2x1,5 órás volt. A matekfüzetemre a Példabeszédek 3:5-öt írtam rá: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.”
Az első pár alkalommal még valamennyire értettem a magyarázatot. Pár hét elteltével már csak azért imádkoztam, hogy legalább sejtsem, miről beszél a tanár. Félévkor zárthelyit írtunk belőle. Ezt egy szerda esti 8 órai időpontra tették. Sajnos egész nap óráim voltak, és emellett még egy másik zárthelyi tesztem is volt. A megmérettetésre annyit gyakoroltam, amennyit csak tudtam, ennek ellenére nem sikerült. Velem együtt az évfolyam 80 %-a megbukott. Amikor megtudtam, hogy sikertelen tesztet írtam, az egyik blogon azt az igét olvastam, amit Elizeus mondott szolgájának, amikor körbe vette őket a nagy, ellenséges hadsereg: “többen vannak velünk, mint ellenünk”. Csak annyit kértem Istentől, kegyelméből azt adja meg, hogy ez legyen az egyetlen teszt, amin elbukok félév közben.
A második tesztre is sokat gyakoroltam, emellett még böjtöltem is egy napot, mert igazán meg szükségem volt Isten kegyelmére a felmérőn. Isten meglágyította a tanár szívét, és barátságosabb példákat adott, egész jó pontszámot értem el. A félév végén az első tesztet is megpróbáltam kijavítani. Mivel mindegyik feladathoz írtam valamit, abban reménykedtem, hogy legalább a pontok 50%-át sikerül teljesítenem, de csak 40% lett az eredmény. Megtekintés után sikerült feljavítani 56%-ra. A nehezén még nem voltam túl, hiszen csak most jött a vizsga.A tárgyból maximálisan 100 pontot lehetett elérni, nekem pedig a vizsga után 67,5 pont volt az összesített eredményem, ami 3-asnak felelt meg. Ahogy összehasonlítottam a többiekkel a pontszámomat, észrevettem, hogy egyesek már 69 pontra 4-est kaptak. Arra gondoltam, ha a múltkori javító zárthelyi teszt megtekintésekor Isten kegyelméből sikerült még 4 pontot szereznem, akkor ezt a 1,5 pontot is valahogy be lehet cserkészni. Egy levélben meg is kérdeztem a gyakorlatvezető tanárokat, mikor lehet megtekinteni a vizsgadolgozatomat. Lineáris algebrából már másnap nyílt rá lehetőség. Időközben kiderült, hogy a tesztek átkerültek a fő tanár kezébe, aki szigorúbb volt, mint a gyakorlatvezetőnk. Amikor bementem a megbeszélt időpontra, útközben az egyik gyakorlatvezető tanár jött velem szemben, és megkérdezte, a vizsgamegtekintésre jöttem-e, mert akkor majd segít megkeresni a dolgozatokat. Ezt egy bátorító égi jelnek tekintettem. Miután utánanézett a dolgoknak, elmondta, hogy a témavezető tanárt keressem, de várnom kell, mert épp most ment el ebédelni.
Leültem a folyosó végén, és vártam a soromat. Egész végig nagyon ideges voltam. Azon gondolkodtam, hogy milyen keresztény vagyok én, ha ilyen kis dolgok miatt is ennyire stresszes leszek. Eszembe jutott Gedeon története, akinek az élete forgott kockán, és kevesebbet idegeskedett, mint én a matekosztályzatomon. Ahogy elkezdtem olvasni Bírák könyve 6. fejezetét, több párhuzamot is találtam Gedeon és az egyetemi tanulmányaim között. Gedeon a legkisebbnek tartotta magát, ahogy én is magamat az évfolyam egyik leggyöngébb tanulójának. Gedeon számára Istennek küldetése volt, mint ahogy számomra is. Aztán eszembe jutott Gedeon próbatétele. Ahogy elindult 32 000 katonával, Isten azt mondta, hogy akik félnek, menjenek haza. Csak 10 000 harcos maradt vele. Én is körülbelül ezt éltem meg, amikor kiderült, hogy a témakörvezető tanárral kell majd konzultálnom a vizsgámmal kapcsolatban. Ahogy telt az idő, kijött két diák, és leültek az asztal másik oldalára. Kiderült, hogy pár évfolyammal alattam jártak, és éppen most voltak matematikavizsga-megtekintésen, de egy másik tárgyból. Ahogy beszélgettek, jött egy harmadik hallgató is nagy lelkesen.
- Hányast kaptál? - kérdezte az asztal melletti barátja.
- Kettest! - válaszolta nagy boldogsággal a diák.
Olyan boldog volt, hogy fel is hívta a magántanárát elújságolni a jó hírt. Amikor mindezt láttam, elgondolkodtam a helyzetemen. A matek 4-esért izgulok, ő pedig örömmámorban úszott a kettestől. Kisvártatva megérkezett a tanár úr, elém tette a vizsgámat.
- Kellene még pár pont? - kérdezte.
- Igen, majd jó lenne! - válaszoltam.
Miközben nézegettem a tesztemet, bejöttek még ketten az irodába.
- Gond van - mondta az egyik frissen bejött férfi, - le lehet tölteni a táblázatot, amit a tanár úr feltöltött az internetre. A letöltött táblázatból vissza lehet nézni a Neptun-kódokhoz csatolt neveket, amiből jogi problémánk is lehet. Ezután megmutatták a tanár úrnak, hogyan kell kijavítani a problémát. Miután végeztek, felmerült a kérdés, hogyan tudnák tesztelni a módosításokat. Megállapították, hogy egy Androidos okostelefon alkalmas eszköz a tesztelésre. Úgy éreztem, Isten hozta össze ezt a váratlan helyzetet.
- Nekem ilyen telefonom van, segíthetek, ha igényt tartanak rá! - jelentkeztem lelkesen.
- Azt megköszönnénk! - válaszolta a tanár úr.
Miután teszteltem a táblázatot, megállapítottam, hogy sikerült kijavítaniuk a hibát. Ezután végre kettesben maradtunk. Feltettem pár kérdést, hogy bizonyos feladatokat milyen szempontok alapján pontozott, majd visszaadtam a dolgozatomat.
- Hány pontja van? – kérdezte.
- 67,5 és 1,5 pont kell összesen a 4-eshez - feleltem.
Miután megnézte a táblázatát, kiderült, hogy 68,5 ponttól megy a 4-es, vagyis összesen csak 1 pontra lenne szükségem.
- Valahol meg kell húzni a határt. Vegye úgy, hogy 70 ponttól megy a 4-es, és így 2,5 pontra lenne szüksége, ami pedig nem kevés. - mondta határozottan.
Reménykedtem, hogy kegyelemből ad egy pontot, de nem akart. Elindultam hazafelé. Hálát adtam Istennek a helyzetért és az Ő kegyelméért. Amikor kiértem az egyetem parkolójába, egy fiú jött velem szembe. Épp amikor mellettem haladt el, ezt mondta telefonálás közben: „Négyes lett beírva”. Ezen igen meglepődtem, mert akármi másról beszélhetett volna - az időjárásról vagy a tegnapi focimeccsről. Hazafelé menet volt további két rövid tapasztalatom, amelyek által ezt a kijelentést kaptam: „áldásnak látszik, utána nem látszik áldásnak, majd kiderül végül, hogy valóban áldás”. Miután visszaértem a kollégiumba, megnéztem az eredményeket. Nem változott semmi, továbbra is 3-as volt beírva. Úgy éreztem magam, mint amikor Gedeonnak 300 katonája maradt összesen. Semmi esélyem a 4-esre.
- Örülj, Szilárd! Megvan a félév legnehezebb tárgya, hármassal! Már az is csoda, hogy összejött! - így nyugtattam magam.Másnap, amikor a napi áhítatot tartottam, az általam olvasott 2 blogon is az És 49:15 igevers volt idézve: „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekérõl, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.”
Végül úgy döntöttem, megírom a másik tantárgyrészt oktató tanárnak a jelenlegi helyzetet, hogy azért akartam megnézni a vizsgámat, mert csak 1 pont kell a jobb osztályzathoz. Annyit írt vissza, hogy talált még egy pontot. Rövidesen frissítette is az eredményt.
Mivel nem ő volt a tantárgy fő felelőse, ezért a központi rendszerben rögzített jegyen mindez nem változtatott. A következő munkanapon – további pár kisebb csavar után – véglegesen beírták a 4-es osztályzatot. Hálát adtam Istennek vezetéséért, és azért, hogy az én esetemben is győzelemre vitte végül azt a 300 katonát, és sikerült megnyerniük a csatát.
„Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.” (Péld 3:6)
Bessenyei Szilárd