Ugrás a fő tartalomra

Kés nélkül


Harmadik gyermekünk, Noé születése után nem sokkal vettük észre, hogy a hüvelykujja mindkét kezén mindig a tenyeréhez simul, és erővel sem lehet kihajlítani. Mivel a feleségem húga gyógytornász, először neki mutattuk meg. Ő elmondta, hogy ez egy "pattanó ujj" nevű rendellenesség, előrehaladott állapotban. Megtudtuk, hogy ezt tornával nem lehet javítani, csak műtéttel lehet segíteni rajta. 
Ezután több orvosnál jártunk, végül Kaposváron kötöttünk ki. Ott egy főorvos újfent megvizsgálta az akkor 3 hónapos Noét, és megerősítette a korábbi szakvéleményeket: műteni kell, méghozzá legkésőbb 1 éves kora előtt, ha azt akarjuk, hogy később használni tudja a hüvelykujjait. A szakvélemény szerint ez volt az egyetlen esélyünk. Ráadásul ez a műtét mindenképp altatásos.
Emlékszem, a vizsgálat után ültünk az autóban a parkolóban, és amikor elképzeltem, hogy a csöpp gyermekünkkel mi fog történni, képtelen voltam megbarátkozni a szemem előtt megjelenő képpel...
Imádkoztunk, de aznap nem hoztunk döntést, és még jó ideig nem. Teltek a napok és a hónapok, míg végül döntenünk kellett. Az ismételt imák után továbbra sem volt békességünk abban, hogy kés alá vigyük a kicsit. Kértük Istent, hogy műtét nélkül gyógyítsa meg Noét, noha nem volt jele javulásnak. Nem tudtuk biztosan azt sem, hogy nem más céllal formálódott-e így a kicsiny kéz, hogy Isten nem akarja-e ezt a hibát valami másra használni a jövőben. 
Nem sokkal azután, hogy Istenre bíztuk az apró kezeket, a feleségem észrevette, hogy a hüvelykujjak kihajlíthatóakká váltak - bár maguktól továbbra sem mozdultak. Ez volt a gyógyulás első jele. Aztán ahogy nőtt Noé, és próbálgatta a képességeit, úgy láttuk, hogy mozgatja a hüvelykujjait, bár kezdetben csak nagyon korlátozottan, majd egyre jobban és ügyesebben. Teltek a hónapok és az évek, és mire eljött a színezés ideje, meg tudta fogni a ceruzát, és elkezdett színezni, majd később rajzolni.
Noé májusban 5 éves lesz, és ugyanúgy használja mindkét hüvelykujját, mint bármelyik korabeli gyermek. 
Azért amikor bukfencezni támad kedve, és leteszi a földre a kezét, akkor önkéntelenül behajtja még a hüvelykujjait. Azt hiszem, már csak megszokásból. Vagy talán azért, hogy ne felejtsük el, mit tett értünk a mi Istenünk...

Pozsár László, Nagyszékely

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A gyógyulás ösvénye: Hit és imaharcos tapasztalataim

2024. januárjában lejárt a jogosítványom, ezért elmentem megújítani a rendőrségre. Ott derült ki, hogy a körzeti orvostól kell igazolást bemutatni, hogy a szemorvosi vizsgálat eredménye megfelelő. Mivel 11 éve nem voltam az orvosnál, így a szemészeten túl elrendelt egy vérvételt és egy EKG kivizsgálást is. A vérkép nagyon szép, olyan, mint a fiataloké, mondta az orvos, de a máj értékek nem jó k. N em fogadtam el gyógyszert rá , i nkább hitet gyakorolok ezen a területen is , de mellette kihasználom az Isten adta gyógynövényt, a máriatövist por formájában 3 h ónapig. A vérnyomásom nagy meglepetésemre 150/95 , ugyanis mindig inkább alacsony volt, mint magas. A z EKG leleten   ez szerepelt:   krónikus szív isch a émia . Ez egy koszorúeret érintő szívbetegség , érszűkület , érelmeszesedés . Az orvos megkérdezte, hogy elmegyek-e terheléses bicikli kivizsgálásra és írhat-e fel gyógyszert . Mondtam, hogy nem, de megígértette velem, hogy azonnal jelentkezzek, ha panaszom lenne , mert ko
Megjegyzés küldése
További információk

Gyógyulás a lidércnyomásból és az alvás közbeni fulladásból

    2017 nyarán július közepe után rémálmaim lettek. Először hetente néhányszor, majd mindennap, végül pedig éjszakánként többször. Az álmokban rettegtem, nem kaptam levegőt, összeestem, majd felébredtem arra, hogy tényleg nem kapok levegőt. Azt nem tudom pontosan, mennyi időre állt le ilyen helyzetekben a légzésem, de minden alkalommal halálfélelmem volt. Erre testem úgy reagált, mintha életveszélyben lennék, ami állandó stresszt okozott és megviselte az idegrendszeremet. Gyakorlatilag amikor becsuktam a szemem, rögtön indult a horrorfilm. A fulladások megerőltették a szívemet, és emiatt nem tudtam komolyabban edzeni. Korábban több kilométert futottam, de most már pár méter futás után is rosszul voltam. Előfordult, hogy munka közben csak úgy „magától” nagyokat dobbant a szívem. A betegség eléggé lekorlátozta az életemet. Csak ígéret volt számomra, hogy egykor majd megújul az erőm és majd én is képes leszek futni (Ézsaiás 40:31). A kollégáim csak annyit láttak, hogy folyamatosan fáradt
Megjegyzés küldése
További információk

Keressétek először Isten országát!

Egyik szombaton a következő igéről beszélgettünk a gyerekekkel: „Keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és a többi megadatik nektek.” (Máté 6:33) Elmondtam nekik, hogy a világban pontosan ennek ellenkezőjét tapasztaljuk, hogy ti. mindenki a többit keresi, a „többire hajt”, és még a keresztények is csak minimális erőt, energiát fektetnek az Istennel való kapcsolat szorosabbá tételébe, pedig Ő Krisztussal együtt minden egyebet megad nekünk. Éppen énekeltünk, amikor észrevettem, hogy mind a négyen elkezdtek kitekintgetni az ablakon, aztán rájöttem, mi az oka: a falu lakossága a mellettünk lévő szántóföldre gyűlt. Ugyanis befejeződött a kukorica gépekkel történő betakarítása, és az ott hagyott termés fölszedésére zsákokkal fölszerelkezve jöttek csapatostul az emberek. Gyerekeink összenéztek: Megyünk mi is? Meglehetősen drága az aszályos nyár miatt a termény, igen sokba kerül annak a pár baromfinak az etetése, amelyek a tojást biztosítják a család számára. Nem szóltam sem
Megjegyzés küldése
További információk